Linux logikai partíciók virtuális Ethernet támogatása

A virtuális Ethernet technológia a Linux kernel 2.4 és 2.6 változatainál támogatott a POWER5 hardveren. A virtuális Ethernet IP alapú kommunikáció létesítését teszi lehetővé a rendszer logikai partíciói között a POWER5 rendszerek VLAN támogatással rendelkező szoftveres kapcsolójának felhasználásával. A Linux kernel bridge modulja a bridge-utils csomaggal karöltve lehetővé teszi, hogy a logikai partíciók fizikai Ethernet csatoló nélkül kommunikáljanak más rendszerekkel.

A virtuális hálózatkezelés a POWER5 további virtualizálási technológiáival karöltve nagyobb rugalmasságot biztosít a konfigurációs helyzetek terén. A terhelés könnyebben, egyszersmind az erőforrások kiosztásának pontosabb felügyeletével konszolidálható. Emellett a hálózat rendelkezésre állása is növelhető, mivel a virtuális Ethernet, a bridge kernel modul és a bonding kernel modul kevesebb erőforrás felhasználásával biztosítja több rendszer csatlakozását. Ha nincs elég fizikai bővítőhely ahhoz, hogy minden LPAR fizikai hálózati csatolóval rendelkezzen, akkor virtuális Ethernet és a bridge kernel modul használata ajánlott az IP továbbítással szemben, mivel nem bonyolítja az IP hálózat topológiáját.

Az IBM System p5 és eServer p5 szerver hardver virtuális hálózatkezelés használatával teszi lehetővé a partíciók közötti kommunikációt. A virtuális Ethernet csatolók egy IEEE 802.1q (VLAN) jellegű virtuális Ethernet kapcsolóhoz csatlakoznak. A kapcsoló funkció használatakor a logikai partíciók úgy kommunikálhatnak egymással, hogy virtuális Ethernet csatolókat használnak, és olyan VLAN azonosítókat (VID) rendelnek hozzájuk, amelyek közös logikai hálózatot alkossanak. A virtuális Ethernet csatolók létrehozása és a VLAN azonosítók (VID) hozzárendelése a hardverkezelő konzollal (HMC) történik. A rendszer az átvitelkor közvetlenül, köztes pufferelés nélkül másolja át a csomagot a küldő partíció memóriájából a fogadó partíció vételi puffereibe.

A partíciónkénti virtuális Ethernet csatolók száma az operációs rendszertől függ. A Linux kernel 2.4 változata 100, a 2.6 változat 32.768 virtuális Ethernet csatoló használatát támogatja. Az elsődleges VID (PVID) mellett a virtuális Ethernet csatolókhoz további 19 VID érték rendelhető, vagyis minden egyes virtuális Ethernet csatoló akár 20 hálózat elérésére is használható. A HMC a virtuális Ethernet csatolókhoz helyben adminisztrált Ethernet MAC címet állít elő, így ezek a címek nem ütköznek a fizikai Ethernet csatolók MAC címeivel. A virtuális Ethernet csatolók egyediségének biztosítása érdekében a cím előállítás a rendszer sorozatszámán, a partíció azonosítóján és a csatoló azonosítóján alapszik.

az Integrated Virtualization Manager használatakor csak PVID alkalmazható (további virtuális hálózatok kialakítása nem lehetséges), és a PVID csak 1-4 lehet. A Virtual Partition Manager esetén a logikai partíciók legfeljebb egy virtuális Ethernet csatolóval rendelkezhetnek minden egyes 1-4 közötti PVID azonosítóhoz.

A VLAN támogatással nem rendelkező operációs rendszereken minden egyes virtuális Ethernet csatoló csak egy PVID értékkel (további VID értékek nélkül) jön létre; ilyenkor a POWER Hypervisor gondoskodik róla, hogy a csomagokból a VLAN címkék eltávolításra kerüljenek a partícióra kézbesítés előtt. VLAN támogatással rendelkező rendszerek, például vlan modullal rendelkező Linux esetén a PVID mellett további VID értékek is hozzárendelhetők, ilyenkor a POWER Hypervisor csak azokból a csomagokból távolítja el a címkéket, amelyek a PVID címke szerint érkeznek. Mivel a partíciónként támogatott virtuális Ethernet csatolók száma magas, megoldható, hogy minden partíción több virtuális Ethernet csatoló is legyen, de mindegyik csak egy hálózatot érjen el, vagyis csak a PVID legyen beállítva, kiküszöbölve a további VID értékek kiosztását. Ez azzal a további előnnyel is jár, hogy a virtuális Ethernet csatolókat használó operációs rendszereken nincs szükség kiegészítő VLAN beállítások végzésére.

Miután egy adott virtuális Ethernet engedélyezve lett egy partíción, létrejön egy ethX nevű hálózati eszköz. A felhasználó ezután a fizikai Ethernet eszközöknél megszokott módon állíthatja be a TCP/IP-t a többi partícióval végzett kommunikációhoz.


Visszajelzés küldése | Oldal értékelése