Az IBM eServer hardverre épülő rendszerek virtuális csatolói (például Ethernet, SCSI vagy soros csatolók) ugyanúgy működnek együtt az operációs rendszerrel, mint bármely más kártya, az egyetlen különbség, hogy ezek fizikailag nincsenek jelen. A rendszeradminisztrátor a Hardverkezelő konzol (HMC) segítségével hozza létre a virtuális I/O eszközök használatát biztosító virtuális csatolókat. A csatolók a rendszer futása közben is hozzáadhatók.
A virtuális csatolók a rendszerleltárban és a felügyeleti segédprogramokban vannak feljegyezve. Az operációs rendszer vagy partíció szintjének megfelelő szoftveres bejegyzések (például eth0, en0 és CMN21) az összegyűjtött elhelyezési kódok segítségével feleltethetők meg a HMC segítségével létrehozott csatolókhoz. Hasonlóan, az Ethernet csatolók ugyanúgy fognak látszani, mint a fizikai Ethernet csatolók.
A virtuális Ethernet közeghozzáférési réteg (MAC) címei a helyileg adminisztrált tartományból jönnek létre. Az alapértelmezett MAC címek használatakor elképzelhető, hogy a különböző IBM eServer hardverre épülő rendszerek azonos címmel rendelkező virtuális Ethernet csatolókkal fognak rendelkezni. Ez problémákat okozhat, ha több virtuális hálózat van kivezetve ugyanarra a fizikai hálózatra.
Ha egy klienspartíció I/O erőforrását biztosító szerverpartíció meghibásodik, akkor a klienspartíció a felhasznált hardver jelentőségétől függően folytathatja a működést. Ha például egy partíció lapozási kötetet biztosít egy másik partíciónak, akkor az adott erőforrást biztosító partíció meghibásodása jelentős lesz a másik partíció szempontjából. Ha azonban a megosztott erőforrás egy szalagos meghajtó, akkor az erőforrást biztosító szerverpartíció meghibásodása csak minimális hatást gyakorol a klienspartícióra.
Az alábbi táblázat foglalja össze a virtuális I/O eszközök használatának támogatását a különböző operációs rendszerekben.
| Virtuális konzol | Virtuális Ethernet | Virtuális lemez | virtuális CD | Virtuális szalag | |
|---|---|---|---|---|---|
| AIX | Igen | Igen | Igen | Nem támogatott | Nem támogatott |
| Linux | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| i5/OS | Igen | Igen | Nem | Nem | Nem |
Az AIX partíciók támogatják a virtuális eszközökről végzett rendszerbetöltést, beleértve a virtuális lemezről végzett lemezes rendszerbetöltést, vagy a virtuális Ethernet csatlakozásról végzett hálózati rendszerbetöltést.
Az AIX és Linux logikai partíciókban futó firmware felismeri a virtuális I/O erőforrásokat, így a partíció virtuális I/O eszközről is elindítható. Az IPL virtuális Ethernet hálózatról vagy eszközről, például virtuális lemezről vagy virtuális CD-ről történhet.
Az alábbi táblázat foglalja össze a virtuális I/O eszközök biztosításának támogatását a különböző operációs rendszerekben.
| virtuális CD | Virtuális konzol | Virtuális lemez | Virtuális szalag | |
|---|---|---|---|---|
| i5/OS | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Linux | Nem | Igen | Nem | Nem |
| Virtuális I/O szerver | Nem támogatott | Nem támogatott | Igen | Nem támogatott |
A virtuális I/O szerver 1.1 változata (2004/08) SCSI lemez és megosztott Ethernet csatoló funkciókat nyújt a klienspartícióknak.
Az i5/OS lemezt, CD-t, szalagot és konzolt is biztosíthat. Az i5/OS ugyanazt a hálózati szerver tárolóterületet és hálózati szerver leírást használja, mint az IBM eServer i5 rendszereken.
A virtuális I/O konfiguráció a HMC és az operációs rendszer konfigurációjának kombinációja, míg a csatolók beállítása a HMC-n történik. Ide tartoznak például a következők:
A HMC-ben végzett beállítások elvégzése után a partíció felismeri a virtuális csatolókat, és elvégezhető az operációs rendszerbeli beállítás. Linux partíciók esetén a virtuális csatolók bekerülnek az eszközfába. Az eszközfa csak a virtuális SCSI adaptereket tartalmazza, a hozzá csatlakozó eszközöket nem.