Virtuális lemezegységek hozzáadása Linux logikai partíciókhoz

Ez a témakör írja le, hogyan adhatók virtuális lemezegységek a Linux logikai partíciókhoz az iSeries navigátor vagy a karakteres felület használatával.

1. Hálózati szerver tárolóterület létrehozása az iSeries navigátor segítségével:
   1. Bontsa ki a Kapcsolatok > szerver > Hálózat > Windows adminisztráció útvonalat.
   2. Kattintson a jobb egérgombbal a Lemezmeghajtók elemre, majd válassza az előugró menü Új lemez menüpontját.
   3. A Lemezmeghajtó neve mezőben írja be a hálózati szerver tárolóterületnek megadni kívánt nevet.
   4. A Leírás mezőben adja meg a hálózati szerver tárolóterület leírását.
   5. A Kapacitás mezőben adja meg az új hálózati szerver tárolóterület méretét MB-ban. Az előnyben részesített méret meghatározása érdekében nézze meg a használni kívánt Linux disztribúció telepítési dokumentációját.
   6. Kattintson az OK gombra.
   7. Folytassa a lépés 4 helyen.
2. Hálózati szerver tárolóterület létrehozása a karakteres felületen:
   1. Egy i5/OS parancssorban írja be a CRTNWSSTG parancsot, majd nyomja meg az F4 billentyűt. Megjelenik az NWS tárterület létrehozása (CRTNWSSTG) képernyő.
   2. A Hálózati szerver tárolóterület mezőben írja be a hálózati szerver tárolóterület nevét.
   3. A Méret mezőben adja meg az új hálózati szerver tárolóterület méretét MB-ban. Az előnyben részesített méret meghatározása érdekében nézze meg a használni kívánt Linux disztribúció telepítési dokumentációját.
   4. A Szöveges leírás mezőben írja be a hálózati szerver tárolóterület érhető leírását.
   5. Nyomja meg az Enter billentyűt.
3. Hálózati szerver tárolóterület csatolása az iSeries navigátor segítségével:
   1. Bontsa ki a Kapcsolatok > szerver > Hálózat > Windows adminisztráció útvonalat.
   2. Kattintson a Lemezmeghajtók elemre, ezután kattintson a jobb egérgombbal egy rendelkezésre álló hálózati szerver tárolóterületre, majd válassza az előugró menü Csatolás hozzáadása menüpontját.
   3. Válassza ki, melyik szerverhez kívánja csatolni a hálózati szerver tárolóterületet.
   4. Válasszon egyet a rendelkezésre álló adathozzáférési típusok közül.
   5. Kattintson az OK gombra.
   6. Folytassa a lépés 5 helyen.
4. Hálózati szerver tárolóterület csatolása a karakteres felületen:
   1. Egy i5/OS parancssorban írja be az ADDNWSSTGL parancsot, majd nyomja meg az F4 billentyűt. Megjelenik a Hálózati szerver tárterület csatolás hozzáadása (ADDNWSSTGL) képernyő.
   2. A Hálózati szerver leírás mezőben adja meg a hálózati szerver leírás (NWSD) nevét.
   3. A Tároló dinamikus csatolása mezőben válassza ki a *YES értéket, hogy a hálózati szerver tárolóterület dinamikusan (vagyis a Linux partíció újraindítása nélkül) elérhető legyen a partíciónak.
   4. A Meghajtósorrend mezőben válassza ki a kívánt pozíciót a csatolási sorrendben.
   5. Nyomja meg az Enter billentyűt.
5. Ha a Linux logikai partíció nem fut, akkor aktiválja azt. Ne folytassa, amíg a partíció nem fut.
6. Jelentkezzen be a Linux operációs rendszerbe egy felettes felhasználó (root) jogosultságokkal rendelkező felhasználónévvel.
7. Határozza meg az új virtuális lemezmeghajtó gazdaazonosítóját, SCSI buszát és logikai egységszámát (LUN). A meglévő eszközök listázásához írja be a cat /proc/scsi/scsi parancsot a Linux parancssorba. A parancs kimenetét az alábbi példa mutatja be:

   Attached devices:
   Host: scsi0 Channel: 00 Id: 00 Lun: 00
     Vendor: IBM      Model: VDASD NETSPACE   Rev: 0001
     Type:   Direct-Access                    ANSI SCSI revision: 04

   A fenti példában a NETSPACE a megjelenő eszköz hálózati tárolóterületének neve. Keresse meg egy meglévő hálózati tárolóterület nevét a Linux logikai partíción. Jegyezze fel a meglévő hálózati tárolóterület Host: (gazdaazonosító), a Channel: (SCSI busz) és a Lun: (logikai egységszám) értékeinek számokból álló részeit. Az új virtuális lemezmeghajtó a meglévő hálózati tárolóterülettel megegyező gazdaazonosítóval, SCSI busszal és LUN számmal fog rendelkezni. Ha például a meglévő hálózati tárolóterület a fenti kimenetnek megfelelően jelenik meg, akkor az új virtuális lemezmeghajtó gazdaazonosítója 0, SCSI busza 0, LUN száma pedig 0 lesz.
8. Határozza meg az új virtuális lemezmeghajtó SCSI azonosítóját. Ehhez listázza ki táblázatos formában a meglévő eszközöket a következő Linux parancs beírásával:

    cd /proc/scsi/sg
    cat device_hdr; cat devices

   A parancs kimenetét az alábbi példa mutatja be:

    host    chan    id      lun     type    opens   qdepth  busy    online
    0       0       0       0       0       2       30      0       1
    0       1       0       0       0       0       30      0       1

   Jegyezze fel a meglévő eszközök host (gazdaazonosító), chan (SCSI busz), id (SCSI azonosító) és lun (logikai egységszám) értékeit. Keresse meg az új virtuális lemezmeghajtóval megegyező gazdaazonosítóval, SCSI busszal és LUN számmal rendelkező eszközöket (az előző lépés eredményei alapján). Keresse ki ezen eszközök közül a legmagasabb SCSI azonosítóval rendelkezőt. Az új virtuális lemezmeghajtó SCSI azonosítója eggyel nagyobb lesz a jelenlegi legnagyobb SCSI azonosítónál. Ha például az új virtuális lemezmeghajtó gazdaazonosítója 0, SCSI busza 0 és LUN száma 0, a Linux logikai partíció eszközei pedig a fenti kimenetnek felelnek meg, akkor az új virtuális lemezmeghajtó SCSI azonosítója 1 lesz.
9. A virtuális lemezmeghajtó kézi hozzáadásához írja be az echo "scsi add-single-device host chan id lun" > /proc/scsi/scsi parancsot a Linux parancssorba. A parancs paramétereit az alábbi leírás információi magyarázzák el:
   • A host a hoszt azonosítója.
   • A chan a SCSI busz.
   • Az id a SCSI azonosító.
   • A lun a LUN értéke.
   Ha például az új virtuális lemezmeghajtó gazdaazonosítója 0, SCSI busza 0, SCSI azonosítója 1, LUN száma pedig 0, akkor az echo "scsi add-single-device 0 0 1 0" > /proc/scsi/scsi parancsot kell beírni a Linux parancssorba.
10. Írja be az fdisk /dev/sdb parancsot a Linux parancssorban egy lemezpartíció létrehozásához a virtuális lemezmeghajtón. A parancs futtatásához felettes felhasználó (root) jogosultság szükséges. Megjelenik a Command (m for help): parancssor.
11. A parancssorban írjon be egy p betűt a virtuális lemezmeghajtó jelenlegi partíciós táblájának megjelenítéséhez. Az új virtuális lemezmeghajtó alapértelmezésben egyetlen lemezpartícióval rendelkezik. Például:

     Disk /dev/sdb: 64 heads, 32 sectors, 200 cylinders
     Units = cylinders of 2048 * 512 bytes
    
     Device Boot    Start       End    Blocks   Id   System
     /dev/sdb1          1       199    203760    6   FAT16  

12. Írjon be a parancssorba egy d betűt a jelenlegi partíció törléséhez és egy új létrehozásához. A lemezpartíció alapértelmezett típusa FAT16. A virtuális lemezmeghajtón ne használjon FAT16 fájlrendszerre formázott lemezpartíciót. Megjelenik a Partition number (1-4): parancssor.
13. Írja be a törölni kívánt lemezpartíció számát, majd nyomja meg az Entert. A példában egy 1-est kell beírni. Az fdisk parancs a partíció törlésének sikerességét a parancssor ismételt megjelenítésével jelzi.
14. Írjon be egy n betűt egy új partíció létrehozásához. Megjelenik a Command action E extended P primary partition (1-4) parancssor.
15. Írjon be egy p betűt elsődleges lemezpartíció létrehozásához a virtuális lemezen, majd nyomja meg az Entert. Megjelenik a Partition number (1-4): parancssor.
16. Mivel a virtuális lemezen ez az első partíció, írjon be egy 1-est, majd nyomja meg az Entert. Megjelenik a First cylinder (1-200, default 1): parancssor.
17. Nyomja meg az Entert az alapértelmezett kezdő cilinderszám (1) használatához. Ez a teljes lemezt felhasználja a lemezpartícióhoz. Megjelenik a Last cylinder or +size or +sizeM or +sizeK (1-200, default 200): parancssor.
18. Nyomja meg az Entert az alapértelmezett befejező cilinderszám (200) használatához. Ez a teljes lemezt felhasználja a lemezpartícióhoz.
    Megjegyzés: A partíciótípus alapértelmezése Linux. Ha ettől eltérő lemeztípusra (például LVM vagy Linux Extended) van szüksége, akkor a partíció típusának módosításához írjon be egy t betűt.
    Az fdisk parancs a partíció létrehozásának sikerességét a parancssor ismételt megjelenítésével jelzi.
19. A lemezstruktúra változásainak véglegesítéséhez írjon be egy w betűt, majd nyomja meg az Entert. Az fdisk parancs kiírja a változásokat a virtuális lemezmeghajtóra. Az fdisk parancs a következő diagnosztikai üzenetet jeleníti meg:

    The partition table has been altered!
    
    Calling ioctl() to re-read partition table.
    Syncing disks.  

    A művelet befejeződése után az fdisk parancs ismét megjeleníti a parancssort.
20. Formázza meg a lemezpartíciót a Linux mkfs parancsával. Az mkfs parancsnak számos elhagyható paraméter adható meg, a legtöbb felhasználási terület esetén azonban az alapértelmezések is jók. Az előző lépésekben létrehozott lemezpartíció formázásához győződjön meg róla, hogy felettes felhasználó (root) jogosultsággal van bejelentkezve, majd írja be a következő parancsot egy Linux parancssorba:

     mkfs /dev/sdb1  

    Mivel a második virtuális lemezen egyetlen lemezpartíció létezik, a lemez neve /dev/sdb1. Ebből az sdb jelzi, hogy a második lemezről, az 1 pedig, hogy annak 1. partíciójáról van szó. Az mkfs parancs a következő diagnosztikai üzeneteket jeleníti meg:

    mke2fs 1.28 (31-Aug-2002)
    Fileserver label= 
    OS type: Linux Block size=1024 (log=0) 
    Fragment size=1024 (log=0) 
    51200 inodes, 204784 blocks
    10239 blocks (5.00%) reserved for the super user
    First data block=1
    25 block groups
    8192 blocks per group, 8192 fragments per group
    2048 inodes per group
    Superblock backups stored on blocks:
       	 	8193, 24577, 40961, 57345, 73729
    
    Writing inode tables: done
    Writing superblocks and fileserver accounting information: done
    
    This fileserver will be automatically checked every 29 mounts or
    180 days, whichever comes first.  Use tune2fs -c or -i to override.  

21. Az mkdir /mnt/data parancs beírásával hozzon létre egy könyvtárat az új fájl eléréséhez.
22. A mount /dev/sdb1 /mnt/data parancs beírásával illessze be a virtuális lemezmeghajtót az új könyvtárba.
23. Egy Linux szövegszerkesztő segítségével vegyen fel egy bejegyzést az /etc/fstab fájlba. Például: /dev/sdb1 /mnt/data ext2 defaults 1 1. A bejegyzés a Linux minden indításakor elvégzi a virtuális lemez beillesztését.